Nyár elején tett sikeres vizsgát a Shinkyokushin Harcművész Szövetség edzőtáborában 1. dan fokozatra és nyár végén vehette át fekete övét és dan diplomáját Senpai Kőrösi Dániel. Vele beszélgettem a kezdeti időszakról, motivációjáról és a vizsgáról.
- Gratulálok a vizsgádhoz és az új övedhez. Mikor és hol kezdtél karatézni?
Köszönöm szépen! Még idegen a fekete szín a derekamon, de nagyon jó érzés minden edzésen felkötni. Karatézni még 2012-ben, gimnaziumi éveim elején kezdtem, Gödöllőn Guttman János Senseinél.
- Mi vitt le az első edzésre? Hogy emlékszel a kezdeti időszakra?
Az első edzésemre azért mentem le, mert az osztályomban volt egy kifejezetten agresszív és eroszakoskodó fiú, aki más harcművészeti tudásat is alkalmazva zaklatta pár gyengébb osztálytársamat, úgy gondoltam nekem is szert kell tennem valamilyen küzdelmi tapasztalatra, hogy képes legyek a barátaimat megvédeni. Az első pár edzés nagyon tetszett. A comb felület keményítés hatására volt, hogy napokig nem bírtam rendesen járni, főleg nem lépcsőzni, de mégis úgy éreztem végre csinálok valamit ami igazán fejleszt és épít.
- A kezdeti lelkesedés után sokan abbahagyják. Mi az, ami végig ezen az úton tartott és eljuttatott a fekete övig?
Több dolog is ösztönzött: az edzés és utána jövő jóleső fáradtság és az építő fájdalom szeretete, valamint mestereim példamutatása és edzőtársaim társasága is segített, hogy ezen az úton maradjak.
- Mikor csatlakoztál csapatunkhoz? Milyen volt a közeg, amibe érkeztél?
Az erős covid időszak után, ha jól emlékszem 2021 októberében csatlakoztam. Ugye ez az időszak eléggé megcsappantotta minden klub létszámát, így amikor először jöttem BHMSE edzésre, még kevesebben voltunk, így könnyebb is volt a korábbi, kisebb klubból a beilleszkedés. Mindenki nyitottan és barátságosan fogadott, már az első pár edzésen nyilvánvalóvá vált, hogy itt rengeteget fogok tudni tanulni és fejlődni. Emellett az edzőtársaimmal nagyon jókat tudtam beszélgetni az edzések után, vagy a külön programok alatt, így egy nagyon befogadó és barátságos közegbe kerültem.
- Barna övvel érkeztél hozzánk. Mikor határoztad el a tovább lépést? Az 1.kyu-s vizsga után egyből jött a gondolat, hogy egy évvel később fekete övre szeretnél vizsgázni?
Az 1. kyu-s vizsgára jelentkezés volt a nagyobb fordulópont. Mivel előtte hosszú ideig nem vizsgáztam, és ez már egy igazán kiemelkedő színvonalú vizsga volt, így a sikeres felkészülés után éreztem, hogy ezt az utat folytatni kell.
- Hogy zajlott most a felkészülésed?
Úgy érzem nagyon kiegyensúlyozottan, számtalan lehetőségünk volt felkészülni, saját házi próbavizsgákkal és a szervezeti fekete övvizsga felkészítő edzésekkel. Különösen sokat segített, hogy Zoli Shihannal edzésről edzésre átmentünk a hiányosságokon, így céltudatosan tudtam fejlődni.
- Volt valami, ami nehézséget okozott a vizsgán? Melyik volt számodra a legnehezebb rész?
A vizsga kimerítő volt, de a felkészülés által úgy érzem készen álltam a megpróbáltatásra. A legnehezebb rész így is talán a kihon volt, mivel ott a legkimerítőbb a folyamatos figyelem fenntartása. A küzdelmektől is tartottam kicsit, mivel nem versenyzek, így ez egy kevésbé ismert szituáció volt, de végül elégedett voltam a teljesítményemmel.
- Milyen érzések voltak benned a vizsga után? Most elég hamar megérkezett az öv, milyen érzés volt átvenni?
Vizsga után jól éreztem magam, volt egyfajta megkönnyebbülésem. Ez a megkönnyebbülés szinte teljesen el is tűnt amint megkaptuk az övet, mivel elkezdtem érezni a súlyát annak, hogy egy fekete övet hordok. Mind edzésmunkában, mind az életben meg kell tartani a példamutató szerepet, és erre mindig emlékeztet az öv, amikor felkötöm. De mindezek mellett, nagyon jól esett életemben először felkötni a fekete övemet!
- A példamutatás tényleg nagyon fontos. Gondolkoztál már esetleg az edzősködésen?
Természetesen, érzem a vágyat, hogy én is visszaadhassam azt a sok tudást, amit kaptam. Emiatt a közeljövőben én is el fogok kezdeni edzéseket tartani.
- Melyik korosztállyal foglalkoznál legszívesebben?
Úgy érzem, érdemes a legkisebbekkel kezdenem, mert velük való munkával tanulnék igazán újat, itt sok tanulni valót és ezzel együtt fejlődési lehetőséget is látok. De igazából nincs konkrét korosztályi preferenciám, a tudás átadásának szeretete mindig is bennem volt bár tudom, hogy ez minden korosztály esetében más módszereket igényel.
- Korábban indultál versenyeken? Milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?
Versenyen csak egyszer indultam 19 évesen. Meghatározó élményem csak a küzdelem utánról van, itt értettem meg, milyen fárasztó és mennyi energiát ki tud venni az emberből egy éles verseny küzdelem. Van is videóm róla, amit nemrég visszanéztem. Érdekes volt látni, hogy mennyi hibát veszek észre most, amiket akkoriban még fel sem ismertem.
- Milyen motivációd van most az edzésekkel, karatéval kapcsolatban?
Utóbbi időben sok magánéleti dolog közbejött, többek között költözés, munkaváltás így erre koncentrálok a közeljövőben. De ezek lezárultával egyértelmű, hogy a karatém elmélyítése és csiszolása a cél. Szeretnék büszkén és példát mutatva a sor elején állni.
- Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik karatéznak jó pár éve, de hosszú még az út a fekete övig?
Azt hogy ne adják fel! Mint ahogy minden célnál, itt is az út a lényeg. A haladásunkat és fejlődésünket értékelni és ünnepelni kell tudni, bármilyen csekély is. Ja és az egész lényege az, hogy élvezzük, ha ez megvan utána minden könnyebb.
- Mit csinálsz szívesen a szabadidődben?
Szeretek kirándulni, új étel receptekkel kísérletezni, és mindenféle műszaki dolgot bütykölni. Most épp egy saját drón megépítésén dolgozom.
- Ez nagyon izgalmasan hangzik, remélem sikerül megvalósítani. Köszönöm szépen a beszélgetést, még egyszer gratulálok a vizsgádhoz!
Nagy Nóra Bíborka 2. dan