Mindenkinek mást jelent, amikor Japán szóba kerül. Vannak, akiknek a tömeg képe ugrik be, ahogy tuszkolódnak a metróban. Másoknak az evőpálcikával történő szerencsétlenkedés. Engem izgalommal tölt el még az említése is. Idén 3. alkalommal volt rá lehetőségem, hogy bepillantást nyerhessek ebbe a számomra csodavilágba.
5 éjszakát Tokióban, 5-öt Oszakában szálltunk meg, de a nappalokat igyekeztünk minél több tartalommal és más városokkal is megtölteni. Első este a megérkezésünkkor már a Shibuja irányába szedtem a lábaimat, mert minden pillanatot ki akartam használni. Tokióban többen laknak, mint egész Magyarországon, de a kulturális különbségek miatt sok olyan pozitív dologgal találkozhatunk, ami itthon csak illúzió. Baloldali forgalom van, amely az iszonyat mennyiségű lépcsőn is megfigyelhető, de a turisták miatt fel is vannak a menetirányok matricázva. Japánban a nagyobb látványosságoknál annyi ember nyüzsög, hogy aki nem szereti a tömeget, annak a nap végére már ez önmagában leszívja az energiáját.
Gyakorlatilag nem esznek es nem isznak az utcán, csak ott vannak szemetesek, ahol ilyen árus található, illetve a töméntelen ital automata mellett, ahol gyakorlatilag rögtön meg is isszák és ki is dobják a dobozát. Kerültem olyan helyzetbe, hogy vettem egy shaket az egyik MC-iben, majd egy fél órát cipeltem a poharat, mire egy másikban kidobhattam végre. Érdemes zacskót magunkkal vinni, hogy ne érjenek meglepetések.
Épp az esős évszakban mentünk, így jól járt, aki előre felkészült, de ebben az országban nem csak venni lehet esernyőt, de találhatók gépek, amikből bérelni tudunk, illetve vannak boltok, amik raknak ki esernyőtartót, ahonnan szabadon elvihető vagy berakható az esernyő, ha már nincs rá szükségünk. De a plázákban van még esernyő szárító, illetve kis fólia, amit rá lehet húzni, hogy ne vizezzünk mindent össze, ha bevisszük magunkkal.
Megszámlálhatatlan számunkra szokatlan dolog van. A megpucolt és felkockázott fél almák vagy a főtt tojások a boltokban, amik külön-külön vannak csomagolva fogyasztásra készen. A rengeteg készétel mellett melegítési lehetőség és evőeszköz is automatikusan jár, így bárhol elfogyasztható, bár az utcán evésnek nem örülnek, de ez a turistákat kevésbé feszélyezi. Rengeteg nyilvános mosdó van, amelyeket ingyen lehet igénybe venni és még a parkokban is tiszta és gondozott.
Míg Tokió tele van csillogással, rengeteg felhőkarcolóval és nyüzsgő éjszakai élettel, addig Oszaka már sokkal konszolidáltabb ezen a téren, viszont a tisztaságra sem olyan igényesek. Mivel lényegesen többen laknak, mint amennyire tudott terjeszkedni az építkezés, így a főbb utakat kivéve csak elvétve vannak járdák és az teljesen normális, hogy az út szélén mennek az emberek.
Kiotó az ősi város, ahol rengeteg kis utca és megannyi szentély található. Ha valaki szeretné megnézni az aranytemplomot, a bambuszerdőt és a 4 km hosszú Fushimi Inari-t, amelyet 32.000 db piros torii kapu szegélyez, akkor egy nap nem is elég.
Természetesen a karate sem maradhatott el az ottlétünk alatt. A Kyokushin karatéhoz kapcsolódó és más számunkra jelentősebb emlékhelyeket is meg tudtunk látogatni.
Most rendezték az első Full kontakt karate világbajnokságot, amelyhez igazítva mentünk ki Japánba. 4 magyar női versenyző kvalifikálta magát, akik közül Szalay Berta 3. helyen végzett, amely különösen nagy öröm volt nekünk, akik a helyszínen is szurkoltunk neki.
De a következő napunk se maradt izgalmak nélkül, mert klubvezetőnk Sensei Váczi Zoltán sikeresen levizsgázott 5. danra és innentől Shihanná, vagyis mesterré vált. 4-en voltunk kint a BHMSE csapatából és lelkesen vártuk a vizsga végét, hogy együtt ünnepelhessünk.
Az utazás végén, már itthon a Bikás Parkban a régi és új tanítványok a családtagjaikkal közösen rendeztek egy meglepetés köszöntőt Shihan Váczi Zoltánnak.
Nagyon jó volt ismét kimenni és egy kis darabot magammal hozni abból az atmoszférából.
Kiskó Bernadett 2. dan